Krisztusban Szeretett Testvérem!
Kedves Látogató!

Az elöregedés századának nevezik korunkat a szociológusok. A szeretetotthonunkat azért működtetjük, mert hisszük, hogy mindannyian egy hajóban evezünk; akár idősek vagyunk, akár fiatalok, szerényebb körülmények között élők vagy gazdagok. Hitünk szerint Isten közösségéhez tartozunk és felelősek vagyunk egymásért. Úgy tartják, a társadalmunk érettsége azon is lemérhető, hogy hogyan bánunk az öregekkel. Figyelünk rájuk Meghallgatjuk őket? Kapnak megbecsülést és szeretetet? A sok munka, a siker és a pénz hajszolása közben sokan koloncként tekintenek az idős emberekre.

Az Egyházközségünk a bölcsőtől a sírig olyan hálót kíván fonni, amely mindenkit megtart a nehézségekben is. Ezért szolgálunk az óvodások és iskolások körében, és ezért hívott minket Isten az idősek szolgálatára is. Keresztyéni lelkülettel teszünk a gyengülő öregekért és ezért igyekszünk mellettük lenni minden helyzetben.

Hallottam egy történetet, ahol az idős nagyapa a remegő keze miatt gyakran leette magát a családi asztalnál. A fia egy külön asztalt készített neki a konyhában, ahol azontúl mindig elkülönítve, egyedül evett, így nem okozott kellemetlenséget a családnak. Egy kis idő múlva, amikor ez az apa hazajött munkából, látta, hogy a legkisebb fia elmélyülten barkácsolt valamit. – Mit készítesz? – kérdezte tőle. – Egy asztalt, hogy te is tudj majd a sarokban enni, ha megöregszel – válaszolta a kisfiú.

Ugye megrázó ez a hétköznapi történet?

Mi azért szolgálunk minden nap, mert hisszük, hogy Isten tökéletes világot teremtett, amelyben helye van mindenkinek.

Hella Ferenc
esperes – lelkipásztor

Rövid ismertető az intézményről

Az intézmény fenntartója 2023. július 01-től a Nagykanizsai Református Egyházközség. Az átvett intézmény a korábbi évben is idős otthoni ellátást nyújtott, ezt megelőzően fogyatékkal élők otthonaként működött.

A szeretetotthon küldetése szorosan illeszkedik az Egyházközség egyik alappilléreként megfogalmazott törekvésével: „Ott lenni az emberek életében, a bölcsőtől a sírig. ” Tehát célunk, egy olyan nyugodt és szeretetteljes környezet biztosítása, amelyben az itt lakó méltósággal és biztonságban tudja élni az életét. Valamennyi program célja, hogy segítse, támogassa az intézményen belüli és azon kívüli (család) kis közösségek, társas kapcsolatok kialakulását, működését és fenntartását. Mindezek tükrében a különféle élethelyzetből érkező, idős, rászoruló emberek számára olyan komplex szolgáltatást kívánunk nyújtani, amely szeretetteljes légkörben, kellő szakmaisággal az emberi méltóságot kiemelten tisztelve az életminőség javítására törekszik.
A szeretetotthon nyugodt környezetben, lakóövezetben helyezkedik el, autóbuszmegállóhoz közel, jól, akadálymentesen megközelíthetően. Az épület háromszintes, korszerűen felszerelt, teljes egészében akadálymentesített, az emeletre feljutást lift biztosítja. Az épületet nagy, parkosított, rendezett udvar veszi körül. A berendezések, felszerelések megfelelnek az ellátottak életkori sajátosságainak és mentális állapotának. Az udvar fákkal, virágokkal díszített, a kihelyezett padok a pihenésre adnak lehetőséget.
Az épület földszintjén és emeletén történik a gondozás-ápolás 1, 2, 3 és 4 ágyas szobákban. Minden szobában ágy, éjjeliszekrény biztosítja a kényelmet, a ruhák és egyéb személyes tárgyak elhelyezését szekrények teszik megoldhatóvá. Otthonunk alapszintű szolgáltatást nyújt.

Református lelkiség megjelenése a szolgálatban: A hitélet gyakorlásának az intézmény egyházi hátteréből adódóan kiemelkedő szerepe van. Az intézményi lelkész és a terápiás munkatársak biztosítanak lelki támaszt. Állandó alkalmak közé tartoznak a munkatársi áhítatok, a heti istentisztelet. Személyes lelki beszélgetésre is lehetőségük van a lakóknak és munkatársaknak egyaránt. Az intézmény világnézeti hovatartozástól függetlenül fogadja a lakókat, s minden felekezet részére lehetőséget ad a hitének megfelelő vallásgyakorlásra.

Kun Ádám
intézményvezető

Névadónk

Egyházkerületünk életének egyik legkiemelkedőbb püspök alakja, aki nem csupán szolgálatában igyekezett Mesteréhez hasonlítani, hanem fájdalmaiban, megpróbáltatásaiban is szenvedőtársa volt Krisztusnak, 1641-ben adta vissza lelkét Teremtőjének.

Ténykedéséről viszonylag sokat tudunk, hiszen a XVII. század első évtizedeitől kezdve már megmaradtak levelek, jegyzőkönyvek, amik nem csupán az akkori korszakot adják elénk, hanem lehetővé teszik azt is, hogy Kanizsai Pálfi János életét nagy vonalakban végigkövethessük. Ebben a pár sorban nem is annyira lelkészi, püspöki működésének szeretnénk emléket állítani, mint inkább életútjának, ami kevésbé ismert gyülekezeti tagjaink előtt.

Pálfi János Nagykanizsán született a XVI. század 80-as éveinek első felében, feltehetőleg 1583-ban, vagy 1584-ben. Szülei származásáról nem sokat tudunk, de nagyon valószínű, hogy egyszerű, kézműves, evangélikus családból származott. Saját leveléből tudjuk, hogy 1600-ban, amikor a török Kanizsa várát elfoglalta, akkor „serdülő tanuló” volt Fertőszentmiklóson. Alapfokú iskoláit Kanizsán, majd Fertőszentmiklóson végezte, innen került Csepregre, majd Kőszegre, hogy középfokú tanulmányokat folytasson. 1607 júniusában Komáromba ment, hogy ott tanítson, ám innen másfél hónappal később Somorjára ment rektornak. Ezt követte külföldi útja 1609-1610-ben, amikor Heidelbergben tanult. Ez az esztendő több szinten is meghatározta életét, hiszen mind felekezeti viszonyulásában, mind pedig a presbitériumok működésének megtapasztalásában meghatározóvá vált az ösztöndíjas év.

Heidelbergből Somorjára tért vissza. 1611 januárjában Komáromba került rektornak, ahol házasságot kötött Botló Orsolyával. 1612-ben a Pápai gyülekezet hívta meg lelkészének: „minekokáért hallván kegyelmed bölcs hírét nevét és sokan meg is próbáltuk: végezénk magunkban, hogy kegyelmedet közinkbe hozzuk. Azértha kegyelmed nem utálja a mi szegény gyülekezetünket, ennyi sok szomjúhozó lélekhez, kik az Istennek igéjét igen szomjúhozzák, kérjük kegyelmedet, mint becsületes urunkat, hogy ez mi levelünket látván, jöjjön közinkbe és legeltessen a kegyelmedre bízatott Istennek drágalátos igéjével minket.” Bár hívták Lévára és Debrecenbe is, mégis a Pápai állást foglalta el.

Nagy kérdés marad Kanizsai Pálfi János vallásának az ügye. Evangélikus szülőktől származott, evangélikus iskolákba járt. Amikor somorjai rektor volt, a sárvári evangélikus esperes, Zvonarics Mihály is hívta maga mellé az iskolába. A helvét irányba történő váltásnak valamikor a külföldi út során kellett megtörténnie, hiszen Heidelbergből visszatérve már csak a református egyház iskoláiban és gyülekezeteiben szolgált.

1612-ben aztán beindult a „karrierje”. Ennek az évnek júniusában a körmendi püspökválasztó zsinaton megkezdte az egyházkerületi jegyzőkönyv vezetését (hivatalosan csak 1617-ben lett egyházkerületi jegyző), 1612 novemberében lelkésszé szentelték, majd ugyanezen a zsinaton, Köveskúton, a Pápai Egyházmegye esperese lett. Még egy évet sem töltött Pápán, amikor a somorjaiak megkeresték, hogy legyen a lelkészük. Kanizsai nem tudott dönteni, de püspöke, Pathai István, azt a tanácsot adta neki, hogy ne menjen. „Mit mondanának rólad, ha te az evezőt hajózás közben eldobnád? A hajót a kikötőbe kell vezetni, hogy a te munkád nyomai és hűséged jelei egy jólvezetett egyházban megmaradjanak.”

Családi élete sok csapással volt tele. Hat gyermekét temette el Pápán, 1617-ben egyetlen napon, egyszerre kettőt is. Itt összesen nyolc gyermeke született, akik közül kettő maradt életben. 1625-ben aztán Németújvárra hívták a Batthyány uradalom központjába udvari lelkésznek. Ezt az állását 1626 áprilisában, nagyhét szerdáján foglalta el. Itt megszületett immár kilencedik gyermekük is. 1628-ban a zsinat Kanizsai Pálfi Jánost választotta meg püspökének.

Az 1630-as év aztán sorra hozta az újabb csapásokat. Meghalt legkisebb fia, majd felesége, végül pedig Batthyány Ádám hitehagyása is nyilvánvalóvá lett. Németújváron újraházasodott, ebből a házasságából két fia született. 3 évvel később azonban a gróf kitiltó parancsa miatt kénytelen volt elhagyni az uradalmat, ahonnan Pápára ment a saját házába, de ott nem csupán Csáky László gróf, hanem még a pápai reformátusok sem fogadták jó szívvel. Elérték a grófnál, hogy tiltsa ki a városból a püspököt. A következő néhány hónapban „állástalanul” és hontalanul járta a Kerület gyülekezeteit. Ebben az időszakban érte a kecskeméti gyülekezet hívása. Kanizsai Pálfi János 1634 májusában a csöglei zsinaton püspöki tisztéről lemondott és bejelentette, hogy elfogadja a kecskemétiek hívását. A zsinat azonban megkérte, hogy ne menjen el és tartsa meg püspöki tisztét: „itt a mi nyomorult földünkön oly bajos és foglyos harczu a mi állapotunk, hogy előttünk forgodó gyakorlott lelki vezér nélkül nem lehetünk.”

A zsinat a püspököt a kiskomáromi várgyülekezet hívására oda helyezte. 1634. május 20-án foglalta el itteni állását, ahol pontosan 5 évig, 1639. május 20-ig szolgált, amikor betegsége miatt (agyvérzés érte), állásáról lemondott. Életének utolsó csaknem két esztendejét Pápán töltötte, ahol egészsége fokozatosan romlott. 1641. április 19-én halt meg. Beteljesedett az, amit Kanizsai egyik szolgatársa temetésén mondott: „Midőn eljön életem legvégső határa, mivel veled itt egy küzdőtéren harcolok, végül adassék meg nekem a jutalom”.

Dr. Szabó Előd

forrás: http://refdunantul.hu/hir/mutat/17746/